Mit is mondhat az ember a szabadidő beosztására és a motoros túrák szervezésésre? Kábé olyan mint széllel szemben hugyozni, vagy bejön vagy nem. Erre a kirándulásra már évekkel ezelőtt körvonalazódtak bennem az elképzelések, ami az útvonalak módszeres összeválogatását jelenti. És az ember tényleg mindent de mindent szeretne látni, egy szűk keresztmetszet létezik talán, az idő ami jut erre hogy mindent lásson. 

Erre a kirándulásra kivételesen 3 motorral mentünk. Andor barátom mellé most csatlakozott Zoltán is aki külfödön tevékenyekedő gyerekkori barátom. Taxenbach-ban kerül majd sor a találkozásra, onnantól tart közös utunk. De mivel mi egy sokkal keletebbre fekvő helyszínről voltunk kénytelenek indulni, így a mi történetünk 1 nappal korábban kezdődik, ahogyan 1 nappal később is ér majd véget.

Az indulás napja

Mint sok nyugati kirándulás ez is a Velencei-tó partjáról indul a nulladik napon begyömöszölve mindent amit a dobozok elbírnak indulunk Andorhoz hogy ottalvás után már reggel korán tegyük meg kilépésünk az osztrák határnál rövid reggeli kávé és tankolás után fehérvárról már a 8-as úton szeljük az aszfaltot. Akik járatosak errefelé azoknak ismerős lehet az Írottkő Osztrák oldalon végigfutó 56-os út ami páratlan szépségű és itt van egy köpésre a nyugati határszélen. Onnan tovább Krumbach-on át első nagyobb pihenőnket a Semmeringen ejtjük meg. 

A varázslatos Semmering-i panoráma után indulunk is tovább a 23-as, majd a 21-es úton. Mariazell-ben fújunk eggyet, és indulunk tovább a 24-es  wildalpeni útra. Kapkodjuk a fejünk. Ez az térség egyik legszebb útja, technikás gyors kanyarjaival és a kilátással együtt, figyelni kell nagyon. Szállásunk végül Oppenberg-ben volt.
Osztrák vacsora sörrel és apfelstrudellel, filmszakadás, ájulás.

Meet again

Gyors reggeli után megint a motorok mellett öltözünk, hűvösek a reggelek nyáron is az alpokban. Zoltán barátunkkal Taxenbach-ban találkoztunk. Itt lesz a mai szállásunk, az egész napot a Grossglocknernek szenteljük. Tankolás után indultunk is. Glocknerről korábbi bejegyzésben írtam már, most is azt nyújtja ami: Ausztria legszebb magashegyi panorámaútja. Többször megjárjuk oda-vissza, végre nem arról szólt a nap hogy még hátra van 800 km és sietnünk kell, kiélvezzük, ez a nap csak a Glocknerről szól :D

Gyere már, Itália vár...

Taxenbach-ot elhagyva most nem a 107-esen, hanem a Grossglocknert nyugatról megkerülő 108-ason megyünk délnek, mert sokkal gyorsabb és minnél többet szeretnénk látni Észak-Olaszországból. Izzasztó gyors kanyarok, meglepően meredek emelkedőkkel társulva. Itt már mutatkoznak az 500 köbcenti hiányosságai, de leküzdjük, és gyors tankolás majd láncspré kúra után húzzuk a gázt egészem az Olasz határig. Trentó után az SC110 egy hihetetlen szűk de annál meredekebb, rengeteg visszafordítóval és kanyarokkal teli út amit beiktattunk az útvonalba. Sajnos a közútkezelő ezt máshogy gondolta és egyirányúsította, csak délután lehet felfellé menni, így visssza kellett fordulnunk a főútra, de sebaj mert nem sokkal később már a Jaufenpasson dideregve isszuk a meleg kávét és ragasszuk a hágós matricákat. San Leonardo után egy repsol kúton pótoljuk az elégetett üzemanyagot és megérkezünk a festői, mediterrán, meleg párás hangulatú hegyi faluba Völlan-ba. Itt sétálunk egy nagyot a délutáni napfényben és egy kellemeset vacsorázunk, ahol a helyi magyar pincérlány annyira megörül nekünk hogy féltjük az állását annyit beszélget velünk, biztos ritkán jönnek fel a faluba magyarok, ki tudja... 

Holnap már a Garda tónál lógatjuk a lábunk a vízbe, ezzel a gondolattal térünk nyugovóra.

Ecstasy of Lago

Megannyi városka, szűk hegyiút és egy rövid ízelítő a Trentói autópálya dugóiból. Elég is volt, gyorsan hegynek föl vesszük az irányt, az SP85-ösön Monte Bondone hegygerincéről lecsorogva jön a hősokk. Tengerszint felett 1400 méterről rövid időn belül 60 méteren találjuk magunkat, hőmérséklet legalább 37 fok, motoros ruhában nem a legjobb. Szállásunkat elfoglalva rögtön meg is szabadulunk minden meleg motoros ruhától és a Strada della Forra felé vesszük az irányt. A part mentén húzodó út néhol teraszosan, máshol árkádosan a meredek hegyi sziklákba vágva vezet, majd alagutakon keresztúl hirtelen nekiveselkedik a hegynek ahol annak belsejében gyönyörű víz vájta kis kanyonban visz tovább. Aki nem látta még mindenképpen látogasson el ide mert páratlan. Kis olasz falvakon visszacsorgunk a part menti útra, de gyorsan kezd elegünk lenni az intenzív forgalomból, mára letesszük a motorokat. Estefelé korzózunk, belekóstolunk az olasz ételek világába.

Másnap laza napot tartunk, a nagy melegre való tekintettel csak Zoltán és én vállalkozunk a közeli Monte Baldo hegyi felfutó napot megtartani, kellemes kis késő délutáni kanyargás a bringaútszerű de tökéletes aszfalton fel a hegyekbe. Este a "tiszteletünkre" szervezet tüzijátékot megnézzük, nem nekünk szervezett de a látványból mit sem von le. Később egy kellemes vacsora után elnézünk a tó feletti mámoros éjszakába, másnap már megint messze járunk, ez a motoros sors :D

Strada Regionale Delle Dolomiti

Szokásos pakolás kicsekkolás után a reggeli párás levegőbe még egy utolsó szippantás. Egy szomorkás búcsúpillantás a tóra. Kesztyűfelhúzás szerencsétlenkedés után néhány perc és már az A22-esen csavarjuk a gázmarkolatot. Ismét elrobogunk Trentó városa mellett, majd Bolzano után ráhajtunk a Dolomitokba vezető alsóbbrendű utakra. Sorra jönnek a hágók, Passo Gardena majd a Falzarego. Cortina d' Ampezzo után a Lago di Misurina partján fotózkodunk a világ állítólag legtöbbet fényképezett szállodáját is lencsevégre kapjuk. Leírni könnyebb mint végigmenni ezen a programon, körülbelül a napnak több mint a felét tehette ki ez a pár sor.

Innentől már csak pár km. a határ. Mindig jó errefelé gurulni, a Dolomitok megunhatatlan mindig más arcát mutatja, és ezen a viszonylag kis területen annyi hegyi szerepentin, hágóút, tavak, alagutak találhatóak hogy egy két hetes kirándulást is nyugodtan lehetne ide szervezni.

A10-es autópályán könnyes búcsút veszünk Zoltán Barátunktól. Innen ő Münchenig folytatja magányos utazását. Nekünk keletebbre élő motorosoknak be kell iktatnunk egy plusz szállást Bad Mittendorf-nál. Az út hátralévő része eseménytelenül telik a késő délutánba nyúló motorozások az osztrák főutakon nem különösebben nagy kihívásokat tartogatnak nekünk. Esti ágyunk megtalálása gyors nyugovóra térést hoz a sűrű nap után hamar jön szemünkre álom. Másnap újult erővel vágunk neki az utolsó etapnak kora délután már mindenki otthon pucolja a bogarakat a sisakjáról. Rengeteg szép emlékkel gazdagodva. Akkor még nem is sejtve mennyire meg kell becsülni ezeket az utazásokat ki tudta még milyen év is lesz 2020...