Mindig csak a munka

Hosszú volt a szeptember, még vissza sem értünk az augusztusi hegyi kerékpározásból, épphogy csak az izomláz véget ért és a munkahelyen visszaszoktam a napi rutinba, már a 11 órás hazaúton a fejem törtem a következő motoros utazásunkon. Szeptemberben a szállás lefoglalásán kívül még annyi történt hogy Felrakattam az új gumiszettet. A régi történetét megénekeltük már, Senj-ben könnyes búcsút vettünk, egy német túramotoros kolléga levedlett gumijával meg hazajöttünk. De most már nem maradhatott, mennie kellett. Az új jövevény egy Dunlop roadsmart 3. Amit várok tőle: legalább 10-15 ezret szolgáljon serényen, és tapadjon tisztességesen, a geometriát tekintve pedig szépen dönthető legyen, bár ennél a gumiméretnél ez nem gond. Végre velünk tart majd Andor, állandó útitársam a belföldi túrákon, amikről eddig nem blogoltam mert nem férne bele az életembe minden dobogókői meg mátrai, kis Szlovákiai körömet belefűzni a blogomba, de ezeken az utakon ő is velünk tartott, idén először vállalkozik egy hosszabb útra velem és a barátnőmmel.

 jobbra már a mangart vár

Ismét az úton 

Első olyan túra lesz ez hogy nem a főhadiszállásról, hanem a Velencei tó mellől indul útnak a díszes kompánia, ami abból adódik hogy Andornak itten van háza, másfelől a nyugat és dél felé eső kalandozásokat jelentéktelen 50 km-el rövidíti meg, harmadik legfőbb ultimate érv az hogy nem kell időt vesztegetni holmi várakozással találkozási pontokon ahol megtudjuk a másikról hogy mennyire jó alvó. Nincs mese, korán kelés. A reggeli hűvös napsugarak után az októberi forróságban hasítunk az M7-en , ahol ismét elkövettük azt az apró hibát hogy lazán kihagytuk a nagykanizsai tankolást mondván hogy lesz benzinkút. Na nem mintha pár hónappal ezelőtt nem itt toltam volna a 40 fokban a motort a leálló sávban, Most megérem azt a szerencsét hogy nem én hanem Andor Hornetje hörgő motorral hajtóanyagért kiáltva lefordul az út széli leállósávba az m70-esen és távolodik a tükörben. Akkor visszafordulás után tisztázzuk a helyzetet, egy kis kényszerpihenő után mindenkit hátrahagyva nekiiramodok a Szlovén határ felé. Tankomban 5 dl benzinnel, és végszóra a határon levő benzinkútra gurulok ahol tankolok magamnak meg egy cappy-s üvegbe Andornak, 5 km-es kerülővel a Szlovén autópályán visszafordulva megúszom a matrica nélküli vezetést, tankolás majd újból benzinkút, az egész kb. 1 órát hosszabított utunkon Bled-be. De a tanulság megmaradt /azóta tartalékbenzinnel és gumicsővel vágunk neki a közös utaknak, eddig egyszer nem kellett használni de mindig van a nagyobb túrák alkalmával/. Az út hátralévő kb 300 km-e eseménytelenül telik, Maribor Ljubljana mellett haladunk el az autópályán, majd az 1. úton haladunk a Dráva völgyében ahol jól megérdemelt késő Dráva parti ebédünket töltjük. Az őszi Dráva az az egyik olyan dolog amit mindenképpen ajánlok mindenkinek megtekintésre. Kora este érkezünk szállásunkra Bled-be, helyi pékség felkeresése burek evés után hamar elalszunk az apartmanban.

 Mennek már a motorosok a hegyekbe fel

 Mangart, Isonzó völgye, Predil tó

Másnap izgatottan kelve reggeli után egyből motorra pattanunk és irány a Júlia Alpok, Kranjska Goráig a 201. aztán a 206-os úton haladunk a hegyek felé. 100 éves utakon kockaköves visszafordítókon, próbáljuk kimondani a hágó nevét a sisak alatt "VRŠIČ". Továbbhaladva elgondolkodom ismét hogy az ember a legszebb tájakon is képes létrehozni személyes privát poklát. Sok emlékmű, rozsdálló harcijármű, üteg, erőd emlékeztet arra hogy 100 éve ebben a gyönyörű kanyonban nem a motorok zúgtak hanem az Osztrák Magyar Monarchia és az Olasz királyság vívta öldöklő háborúját. Közben a hihetetlen fenyvesek és azúrkék folyók között minden kanyar élvezettel tölt el.

Mangart 

Lassan ráfordulunk a Mangart hágó újára, ami több mint amit szavakkal le tudnék írni. Szűk hegyi út egymást többször keresztezve fúrt vájt alagutakban kanyarog fel a hegyre aminek a tetején már közel téli hangulat van. Még a nagy terhelés ellenére is látom hogy a hőfokmérő visszakúszik a hideg tartományba eközben ujjaim is elgémberednek, a többiek is jelzik hogy ez már hűvös és a beígért látképből ami az olasz hegyvidéket is magába foglaló panorámát jelenti se látunk semmit mert a felhők most éppen átszelik a hegytetőt, a télies hangulatot fokozva. Mi pedig egy hütteházban találunk menedéket és egy forró tea után visszatérünk a száraz nyárias őszbe. A hegyi útról visszatérve tökéletes aszfalton immár olasz földön haladunk el a predi tó mellett ahol olasz motorosokkal együtt lépjük át az Olasz Osztrák határt hogy Arnoldstein-nél az osztrák oldalon kalandozva visszatérjünk a szlovén oldalra. Azon az estén sem kellet ringatni minket ezt leszögezem.

Bledi krémes 

Borongos idő volt a Bledi tónál

Másnap már Bledről szólt, lazább napot tartottunk és a városban nézelődtünk. Barátnőm szerint a krémest ki kell próbálni mindenképpen ha már itt vagyunk alapon. Én is hallottam róla hogy ez helyi specialitás, de nem sok különbséget véltem felfedezni az itthonival összehasonlítva, leszámítva hogy mindenhol kínálták jó pénzért, mindegy. Belebotlottunk még egy oldtimer kiállításba amit ha már itt volt végig is néztünk, jó kis mellékprogram volt. Érdekesség volt még számomra a tóparti horgászok, akik 1-1.5 méteres halat próbáltak partra cibálni, mikor már elegendő ember jelent meg a közelben továbbálltunk, a hal további sorsa ismeretlen :) . 

Ritkaságok a rögtönzött oldtimer találkozón amire csak úgy becsöppentünk

Másnap amit eddig megúsztunk hazáig kísért minket, igen Jól mondjátok: nincsen motoros túra eső nélkül. De azért nehezen viselem ha egész hazáig zuhog, öröm az ürömben hogy az új abroncsok kitűnően vizsgáztak extrém esős úton is nagy tempónál, és nyirkos párás hegyi szerpentinen is egy perci nem éreztem hogy csúszna vagy bizonytalan lenne a tapadás, szóval ha még sokáig is bírja mindenképp megérte a pénzét. A visszaúton nem sokszor álltunk meg, csuromvizesen az m7-es fehérvári lehajtójánál érzelmes búcsút vettünk a kissé rezignált megfáradt ázott Andor barátunktól, ami annyit jelent nálunk hogy egy félszeg tekintet, intés, elakadásjelző leheletnyi pöccintése után érintő mentén távolodik a két motor míg a horizont vagy tereptárgyak mögött eltűnünk. Érdnél egyébként elállt az eső :).

Szóval így ért véget 2016. Csuromvizesen megfáradva toltam be a garázsba a motort, még az évben elővettem egy istenes takarításkor, talán mentem is vele pár kilométert de lényegében a szezon véget ért. Téli felkészítés volt már hátra, meg a képek nézegetése emlékek memorizálása, no meg persze készülni lélekben a 2017. szezonra amiről elárulom hogy ha 2016 jó szezon volt a 2017. egy minden eddiginél remekebb szezonra sikerült.