Reggelizés közben szertefoszlanak a remények a Grossglockner Hochalpesntraße útján való motorozásra, gyöngyörű a reggel a Dráva völgyében itt Dellach im Drautal-ban a tegnap esti esőre már csak néhány nedves folt emlékeztet. Az időjárás előrejelzés nem jósol semmi jót számunka a Kaiser Franz-Josefs Höhe-nél, szóval marad az újratervezés.
Tázovó felhők utolsó sereghajtói a Dráva völgyében
A 107-es úton haladunk a Glockner bejárata felé, még reménykedve hogy hátha jobbra fordula az idő de hiú ábránd csupán, egyértelművé válik hogy az az irány a legrosszabb amit választhatunk a mai nap, így végérvényesen feledjük a Glocknert mára és az eső szélénél visszafordulunk, immár a 108-ason majd az L25 ösön elérjük az olasz határt. Egy festményszerű hegyi hágó, hanyadik már nem számoljuk A határ innenső oldalán Staller Sattel, a túloldalt Passo Stalle.
Olasz határnál
Lago di Anterselva a háttérben
Negyedóránk van nézelődni, fényképezni. 15 perces váltásokkal engedik a forgalmat irányonként az olasz oldalra, mert az ők ide keskeny utat álmodtak és rengeteg lakókocsi járkál föl s alá. Indulás előtt kezdődik a helyezkedés, mi is megtaláljuk tempónknak megfelelő helyünket a sorban, ducatik és bmw-k között a lakókocsiktól jóval előrébb. Átfűzzük magunkat a szűk hegyi úton, megállunk egy hegyi tónál kicsit aztán továbbrobogunk az SS49 majd 51-es Strada Statale-n hogy Cortina'd Ampezzo útszéli fogadójában letegyük mára a motorokat. Nem marad más ma mint Cortina utcáiban sétálgatni és nézelődni. A mai nap valami népünnepély van sok az ember. Igen pedáns kis települést sikerült ide szerkeszteni a hegyek lábához, alig várjuk hogy másnap végre megmásszuk a Dolomitok hágóinak tucatját de ma még lábat lógatunk és elveszünk a városka látképében, beszéljenek a képek.
Kilátás a teraszról, háttérben a Dolomitok
Cortina utcáin barangolva a Vespa klub Németország mögött élvezzük a kétütem esszenciáját
A fogadó
Másnap miután életem egyik legtartalmasabb svédasztalos reggelijét elfogyasztottam, és a barátnőm végigfotózta az összes keep calm-os cukrot megmászhatjuk a dolomitokat.
Keep Calm and let's go for a ride!
Kezdésként Cortina D' Ampezzo-t elhagyva a város szélén ráfordulunk a Strada Regionale Delle Dolomiti-re. Első hágó a sorban a Passo Falzarego, itt pár fotó készül, megcsodáljuk a havasi gyopárokat majd tovább kanyargunk a következő hágóra fel Canazei után ami a Passo Pordoi. Ezen az úton unatkozni nem lehet, olasz módra szűk, nincs benne egy méter egyenes sem szinte, és legszebb panoráma kísér minket végig utunkon. Passo sella-n áthaladva hosszasan kísérnek minket a Sella tornyok nevet viselő szikla alakzatok, az egész dolomitok mellett lassan elhaladunk, az út lejtésbe kezd.
A mai út
Passo Falzarego
Canazei
Pihenő a dolomitokban
Passo Pordoi
Az idő is a kellemes hűvösről fokozatosan vált át pokolian melegre, leérünk a hegyekből és nagyobb olasz városokon fűzzük át magunkat, a forgalom s a hőség együtt kezd elviselhetetlen lenni, pont időben kiérünk a Bolzano-t Merano-val összekötő gyorsforgalmi útra, ahol felfrissít minket a menetszél. A benzinknúton tankolás közben szóba elegyedünk brit motorosokkal, ketten két Triumph-al jöttek a szigetekről idáig és keletre tartanak, mi meg onnan jöttünk és nyugatra tartunk. Szép hosszú út lesz hazáig mondják, helyeslünk de hozzátesszük hogy még nem ma fog történni, kezet rázunk mindenki továbbindul. Az utolsó kilóméterek soha nem akarnak végetérni, de egyszer mégis csak megérkezünk Malles Venosta-ba, egy apró kis olasz falu a hegyek között. Szállásadóink kijelölnek egy régi garázst a motoroknak, a hely hangulata a füzesabonyi italkimérő hangulatát idézi mert a földszinten egy kocsma üzemel, csak Füzesabony nem rendelkezik ilyen kilátással, istállószag és alpesi fű hegyi levegővel keveredő sajátos elegye sem lepi be a környékét. Holnapi indulásra gondolván ellátogatunk a közeli osztrák határhoz, és az itteni drága benzin helyett az osztrák benzinből feltankolunk, majd megnézzük még a Híres Lago Di Résia-t ami egy híres olasz tó amit az 50-es években feldúzzasztottak, közepén szomorú mementóként egy templomtorony jelzi hogy a jelenlegi tó medrében falvak szunnyadnak.Jut még idő körülnézni a környéken, fagylalton nyalni, megnézni a szomszéd település Glorenza középkori városfalát, dél tirolban rengeteg az alma, ezt az ideúton is láthattuk, kellemes vacsora után a napkorong elköszön a horizonton és elvonul a hegyek mögé.
Lago di Résia
Glorenza
Holnap ránk már a Stelvio vár...
Tartalmas volt ez a nap, hamar jön szemünkre az álom. Holnap minket vár: Stelvio ami megvolt már kerékpárral is, utána Svájc, majd Ausztria.
