A füstös őszi szél egykedvűen kergeti a száraz faleveleket az üres utcán, emberek igyekeznek az irodámmal szemközti templomba. Nézem őket az ablakomon át, és átfut az agyamon hogy a hosszú hétvégén minden ember igyekszik leróni tiszteletét azokért akik már nincsenek köztünk. Engem aki a készenléti óráit gyűri éppen nem különösebben hat meg az elmúlás gondolata, sokkal inkább az emlékezés ereje tör fel az agyam legszélső peremkerületeiből, ahol ezen a szép őszi napon most végre színeket kaphat sok megsárgult lap.

A kezdetek 2011

Nyughatatlan elmémet nem hagyja békén az elmúlt év sürgő színes feledhetetlen eseménysorozata, amit nem volt még alkalmam megemészteni, ezért is vetem sorokba őket, minden út minden hely minden illat, élmény és emlék erősebbnek tűnik mint az utazás másnapján. Erről fog szólni pár bejegyzés, főleg utazásokról és főképp két keréken, aki másra számít csalódni fog.

Egész kiscsikó koromban kezdődött, de ez nem a késő 90-es évek keverékfüstös, szerelésekkel és fagyos téli éjszakákon át végigmotorozott éjszakákkal kezdődő történet, azzal majd egy másik elbeszélés keretében foglalkozom.

Sokáig vártam míg eljött 2011. június, a nap mikor végre letettem sikeres nagymotoros jogosítványom, előtte csak 50-es és féllegális rendszám nélküli motorok hajtásában fejezhettem ki szenvedélyem a motorozás iránt, de mégsem innen számítom magam motorosnak.

Első igazi egyben mostani „nagymotorom” megvásárlására még közel két évet várnom kellett, 2013őszén értem meg az evolúció azon fokára hogy meglépjem ezt a  „Next Level-t.”

„Kezdőmotornak megfelel” bíztattak az un. nagyok, de én már akkor sem vettem a szívemre ezt a fajta lebecsmérlő dolgot, tudtam mit vettem, az idő igazolta hogy nem volt rossz bolt, bár akkor mégén sem gondoltam volna hogy milyen messzire jutok, sőt nem is egyedül…

A templomi szertartás véget ért, az emberek hazaindulnak. Hasonlóan  viharos gyorsasággal robogott el az a nyár is mellettem, bárcsak lelassíthattam volna az idő rozsdás kerekét hogy  tovább élvezhessem sok múló percét az élmények sokaságának, de ez gyermeki balgaság volna.  Ami az emberben tartja lelkesedést az emlék ami volt, és izgalmat vált ki belőle az ami még megtörténhet vele. Én türelmesen várom azt a bizsergető érzést mikor az első tavaszi napsugarakon újból megcsillanó fémtest lassan fokozatosan melegedni kezd én közben kesztyűmet felhúzva széles vigyorral az arcomon elrobogok a következő szezonba…