Minek is írna bárki memoárt 2020-ról? Teszi fel jogosan a kérdést Samuel Jackson a Netflix Death to 2020 című áldokumentumfilmjében, és ezzel sajnos egyet kell hogy értsek. Az igazat megvalva viszont ha két lépés távolságból figyelem az eseményeket, elég vegyes kép bontakozik ki lelki szemeim előtt, de kezdjük is az elején.

Miért is akarna bárki is emlékezni 2020-ra?

Január volt, még szinte el sem kezdődött az év. A világ déli félteke lángokban állt (ausztráliai erdőtüzek), én mindeközben ausztriában ismerkedtem a síelés izgalmaival egy céges sítúrán. Kezdőként próbáltam vigyázni magamra és sikerült ép testben hazatérni, bár a két héttel későbbi spontán focizást így sem úsztam meg bordarepedés nélkül. Nem vágnám rá mégsem egyből hogy "szarul indult ez az év". Már javában tombolt a vírus wuhanban mikor én a szerelőnél hagytam drága motoromat egy nagygenerálra. Rá is fért már szegényre, a gumik 40%-on a teleszkóp olaj az évek alatt lassan de biztosan használódott el. Ezt csak akkor veszi észre az ember amikor egy másik motorra ül fel. Te jó isten egy özön szar lett a futómű. Összegezve új gumik, fékolaj, motorolaj, teleszkóp olaj + szimeringek. A motor sosem volt még ilyen jó. Aztán jött a pofon az évtől, a tévében oly távolinak tűnő kínai emberek gondjai hirtelen begyűrűztek a mi életünkbe. Nem volt felhőtlen az örömöm mondhatni.

Idén augusztusban lesz az esküvőnk, és a külöldi utakról szőtt álmaimat egyre inkább elengedtem. Márcsak a hétvégékben és a belföldi utakban bízhattam. Ritkán száll a blog filozófiai magasságokba de eggyet elmondhatok: Ez az év olyan volt mint egy eső utáni szűk hegyi szerpentin a dolomitokban, sose tudhatod mire számíts a következő kanyar kijáratban ezért nem is motorozhatsz 100%-on. A bukás sötét rémalakja mindig ott lebeg feletted.

Készültünk az esküvőnkre de azért, néhány boldog pillanat még kijutott motorozásból is. Sőt, én már Február 15-én sem bírtam magammal, rögtön belevetettem magam egy évnyitó motorozásba a Szlovák határszélre. Egy kellemes kis Vác, 2-es, 22-es, Letkés, Párkány, Dobogókő karikát megtéve kissé szétfagyva de jelezvén hogy a szezon elkezdődött.

 Március 24-én már a tavasz melegen simógató napsugarai alatt hasítottuk fenn a mátrában a szelet. A kanyarfotó tanusága szerint. Visszaemlékezve az a kár ami kimaradt, már csak azt bánja az ember hogy nem ment többet.

 Márciusban még bizakodóan tekintünk az évre, és persze az ívre

Aztán ahogy kijárási korlátozások kezdtek egyre fojtogatóbban szigorodni, becsúszott még áprilisban is egy kis Veszprém, Zirc, Bakonybél. Erre az útra kifejezetten emlékszem hogy mennyire áldásos volt a Pápa felé készülő szűz friss aszfalt miatt. 

Május volt már mikor visszatértünk a mátrába egy kis Bélapátfalva, Szilvásvárad, Répáshuta örök döntős (szószerint) kirándulást is megejtettük. De az évben új motoros társra is találtunk József személyében. Vele esett meg a 2020-as közös Pécs, Mánfa, Orfűi körutazásunk is a legendás 66-oson át. Itt már gatyarohasztó melegben élveztük a komlói friss aszfaltcsíkokat, meg a mánfai őrületbe is belekeveredtünk a pécsi suhancok között kik nem kímélték a gépeiket.  Június volt meleg nyár. Találtam még a telefon tárhelyében bizonyítékokat hogy júliusban is vállalkoztunk kisebb nagyobb motorozásokra. Például dobogókőre visszatérve a lombos árnyas hegyiúton ismét végigjártuk a Pilis ismertebb útjait.

Júniusban átestem a legénybúcsúmon is erről nem is beszélnék többet. fergeteges volt, és akkor szolid voltam.
Közben jöttek az ismerősök barátok legénybúcsújai és esküvői. Életem során annyi esküvőre járás, járásokban nem volt részem mint ebben az évben. És még hátra volt a saját esküvőm is augusztus végén. Közben természetesen tombolt a koronaláz, az ország izgatottan várta heti rendszerességgel jelentkező folytatásos teleregényét az operatív törzs című sorozatot. Olyan szavak kerültek be a kollektív köztudatba mint a virológus, pandémia, Cili, operatív törzs, nyünyőke, idősek tanácsa. Lassan már vécére sem lehetett úgy elmenni hogy Győrfi Pál szelleme ne súgta volna édesen a füledbe: Maradj otthon! Életvezetési tanácsokat kaphattunk pár híres celebtől hogy ha teheted most zárkózz be ahogy én is teszem a 400 négyzetméteren, a jakuzziban szivarral a kézben.

Május környékét történt meg hogy az a bizonyos bogár el lett ültetve a fejemben és növekedett szépen lassan, mindjárt ki derül miről van szó.

2013 végén vásárolt CBF 500-asommal közösen megéltünk sokmindent, mégis többször felmerült az újjítás a váltás a csere gondolata. Ami ragaszkodási okokból mindig sikeresen elhesegetésre került. Elvégre jó megvagyunk, szeretem is, soha nem hagyott cserben sehol. Viszont az ember már csak ilyen önző mohó létforma. Mindig vonza a szebb, jobb, újjabb, erősebb gép birtoklásának a vágya. Ha őszinték akarunk lenni igazából 7 év az 7év más korábban váltott volna, mondták is páran hogy Tamás miért nem adod el már azt a motort? 2020 májusában érett meg a gondolat hogy akármennyire is a szívem szakad meg, ideje a következő szintre lépnem és új motor után néznem. Úgy döntöttem meghírdetem de nem sürgős az eladása annyiért amennyiért tán el sem viszik, itt már látszott hogy a bizonytalanság bíz ott olálkodik a közelben, tán el sem akarom adni.

Pár érdeklődő írt ugyan, de volt már tapasztalatom netes árusításban, és ismerem az embereket. Ha annyi hétvégét motorzással tölthettem volna amennyire beigérkeztek a jövőbeli vevők, most szerintem 6000-el többet mutatna az óra. Persze jövök tesó csak reggel megyek kutyakajáért a teszkóba. Igazából drágán adod, ennyiért van újabb. stb. Már le is tettem az eladásáról mikor szeptember elején csörög a telefon. Egy férfi hang bemutatkozik majd közli hogy érdekli őt a motor. Mondom jólvan remek ekkor és ekkor lehet megnézni. Nem voltak illúzióim mert az elmúlt hónapokban 2 ember a legalább 20 érdeklődőből volt arra képes hogy el is jöjjön szándéka komolyságát bizonyítva. Legnagyobb meglepetésemre ez az ember meg is jelent a megbeszélt időpontban. Szemeiben megláttam azt amit egykoron magamban is felfedeztem, de szép dolog a szentimentalitás. Azért két lábbal visszatértem a földre. Tetszett neki a gép de sajna nincs még jogosítvány a kézben, körbeszaglászás kérdések kérdéseket követtek. Végül annyiban maradtunk hogy még jelentkezik. A legmagabiztosabb gonodolatok közepette zártam a garázsajtót hogy most találkoztunk utoljára. Pár nap után csörög a telefon hogy jó tetszik kell, csak a trélert nem tudja még intézni. Ekkor nyilalt belém a gondolat hogy úristen elviszik én meg alig mentem vele az idén, nekünk dolgunk lett volna még az életben. Végül felajánlottam neki hogy engedje meg hogy utulsó útjára hadd vigyem le neki Szolnok mellé a motort. Ő is jól járt meg énis ezzel az utolsó gesztussal.

Az utolsó út mit közösen tettünk, gyorsan ért véget. Megtekinthettem új szállását a motornak. Hosszasan beszélgettünk az új tulajjal. Közben rájöttem hogy nagyon hasonló rokonlelkek vagyunk. Keserédes pillanat volt ez mert örültem hogy jó kezekbe került féltett gépem, bár szomorú is voltam hiszen egy korszak véget ért.

Mindeközben elkezdődött az újabb dilemma a megfelelő utód felkutatása. Már a eladáskor úgy néztem a vevőre hogy pár nap és én is az ő helyzetében leszek, kétségbeesetten kutatva megannyi roncs és szemét között az igazit. Hirdetések böngészése, minden ismerős véleményének a meghallgatása, idegörlő folyamat volt. Közben rájöttem arra hogy udvariasan meghalgathatok én mindenkit, de az összes jótanács tartalmazza a jótanácsot adó ember személyes tapasztalatait és az ő választásukat is. Lényegében érdemes mindenkit meghalgatni de végül úgyis a saját meggyőződésem lesz a döntő. Kezdetben a milyen típusú motort szeretnék kérdésre sem tudtam a biztos választ. Pan europeant is nézegettem például, olyannyira hogy a facebook csoportba is jelentkeztem hátha megtudok többet a típusról. Képben voltak még: Varadero, Suzuki V-strom, VFR1200, CBF1000, régebbi GS-ek. A BMW-ket korán elvetettem mert a szervízköltségek miatt drága meglepetések érhetnek az előző tulaj hanyagsága miatt is. A Pan-okat meg a magas összsúly miatt tettem parkolópályára mert személyszerint sokat megyek szűk hegyi szerpentinekre és nem szeretnék mindig egy fehérorosz birkozóval keingőzni. Hozzáteszem a régi motorom se volt 240kilónál könnyebb sose.

Ment a vívódás egészen szeptemberig, utána már a kezemben volt az eladott motor ára. Bejöttek a képbe újabb gyártású modellek is. Szó mint száz, végül akkor már feleségemmel felkerekedtünk Miskolc környékére egy fekete CBF 1000 SC64 (újabb modell) megtekintésére. Szimpatikus tulajdonos, kézségesen válaszolt minden kérdésemre, ellenörzés, nagyobb bukások utáni kutatás, végül próbaút. Hát nagyon más a régihez képest annyi szent. Megfogadtam magamnak (és persze páromnak) hogy nem esek bele az impulzív vásárlók hibájába és nem veszem meg elsőre. Elköszöntünk, hazaúton biztos voltam benne hogy ez nem az én motorom lesz.

Akkor még nem hittem magamnak sem el, de szerelem volt első látásra (azóta megvettem az új plekót)

Egy hétre rá megnéztem egy ugyanolyan csak más színű motort, a dobozai karcosak voltak. A tulaj mindig rajta hagyta őket, közben mesélt nekem arról hogy harmadikban mennyi a vége, meg hogy visz egy hegyeset csak győzzek kapaszkodni. Nem volt annyira ijesztő, de az ember nem feltétlen venne motort Rossi-tól vagy Márqueztől sem. Végül elköszöntünk egymástól.Teltek a napok, pár hirdetést még felhívtam, pár barátom idegeire is mentem. Ezúton is elnézést kérek tőlük. A motor nélküli létet kevesen értik meg, hogy milyen is egy olyan embernek akinek tizenéves kora óta mindig állt valamije a garázsban. Végül csak felhívtam a miskolci tulajt hogy még 1x megnézném. 200km az út szerintem tudta hogy már el fogom vinni. Ő mondta nekem aznap miközben a nyomtató kiköpte az adásvételit, hogy jöttek páran alkudoztak, dobozt ott hagyták volna, mire ő azt mondta: Eljön majd egy ember aki a gazdája lesz akinek így megfelel. Kezemben a kulcsokkal csak egyetérteni tudtam vele. Ő is megkönnyezte ahogy kifordultam az udvarról, majd eltüntem a horizonton. 

Az autópályán aztán megismerkedhettem a fejidomos túraplexis motorral, szeles idó volt de olyan csöndben mentem hogy mindig egy 40km/h-val kevesebbre tippeltem volna a saját sebességem. Tankoláskor is leszűrhettem hogy nem fogyasztott többet a régi motoromnál, csak 2x olyan erős is volt mellette. :) 

Nem elég a kedvesed megtalálni, még át is kell íratni. Okmányiroda eredetiségvizsga rekord gyorsasággal megvolt. Itt már október vége felé jártunk mikor az új plexi is megjött hozzá (a régi meg volt repedve, nem volt vészes de jó érzésű ember azért kicseréli). Utána már csak annyi történt hogy a leömlőket leszedtem és megtisztítottam egy kis fekete domestos és fémgyapot kúrával. a képek magukért beszélnek. Leszedés közben azért elhangzott hogy: Ez már nem a jó öreg megye Frodó. 2 hengeres leömlőjét álmomban le tudtam szedni már a végére, a 8 csavaros 4 hengeres leömlőjével azért eljátszottam. Az évbe ennyi fért bele, jah nem is. Azért még egy gyors Dobogókő, Nyergesujfalú, Epöl, Biatorbágy, Sóskúti karikát bejátszottam. Azok a kigyorsítások, te jó ég. Itt megjegyezném hogy aki S1000RR-el jött ki anyjából az csak legyint de 7 év 500-as után azért szélesvigyorral húztam fél gázt is. Jöttek a hidegek, az olajcserét 2021 elején tervezem megejteni. Hiába jól jönne azért egy fűtött garázs na. Most téli estéken szemezgetünk és várjuk a jóidőt. 

Összegzés:

2020 vegyes év volt, sötét mélységek és szédítő csúcsok közepette. De emlékezni kell erre az évre mert nem csak rossz dolgok történtek hanem meghatározó események is amik személyes életemet nagyban befolyásolták. Régi és új barátokat ismerhettünk meg, és talán megtanultuk értékelmi az emberi kapcsolatok fontosságát.