Végig a 8-ason és tovább...

Sietve pakolunk kihasználva a reggeli nap könyörületességét, tegnap adtunk magunknak 50 km előnyt hogy ennyivel is nyugatabra rendezkedtünk be a 0. napra. Érezzük nem tart sokáig ez a kellemes június végi idő, de rajtunk a kabát, dobozunkban sál, pulóver. Nem ok nélkül a nyugati alpokban a hónap közepén nyitják meg a hegyi hágókat átszelő utacskákat, eddig sűrű hótakaró akadályozta meg a közlekedést. Gondolataimat megszakítja az önindító piros gombjának éríntésétől életrekelő 2 henger fáradhatatlan zakatolása, szívató nélkül a júniusi melegben ahogyan azt kell így tökéletes, utolsó harapás az almás rétesembe és mire észbe kapnánk a déli nap sugarai könyörtelenül hajtanak minket nyugatra az ország 8-as számű főútján.

Veszprém, Körmend, Rábafüzes, távolbaszöknek a tükörben amiből a nap kacsint vissza ránk, immár osztrák utakon folytatjuk a kellemes menetet, nem vagyunk időhöz kötve. Eibiswald után változik a táj, a Lavamünd híres alsóausztriai szerpentinjein koptatjuk tovább a gumik szélét, ívről ívre egyre jobban élvezzük táncunkat a fizikával. Egy Dráva híddal és egy ebéddel később megláthatjuk hogy alsó ausztia déli részén ha van egy kis vízszintes felület ott bizony kukorica nő, az út meg S vonalban vágja át a táblákat a 1.5 méter magas növények között kanyarogva kósza kombájnok és mezőgazdasági járművek teszik izgalmassá az utunkat, végül  Arnoldstein előtt gyors balos átfűzzük magunkat a wurzen hágón, ez már Kranjska Gora szlovénia mai végállomásunk, estére szemerkélni kezd az eső és felmelegedett blokkra hulló cseppek békésen sisteregnek. Mára pihenőt fújunk, egy alpesi fogadóban néhány pohár barna sör társaságában, ezért a napért már megérte.

lavamünd 
soha rosszabb buszmegálló panorámát

Újjabb reggel, újra nyomom a piros gombot, előtte sok öltözködés és irány az ismeretlen tartomány, csipkés sziklák és nagy viaduktok között folytatjuk. Motoros körökben ismerősen csenghet a Nockalmstraße ami kb 1,5 órás út után fizetős kaput elhagyva érünk el, majd ismét kanyarok követik egymást, a tér és az idő remek, a pillanat most tökéleteset alkotott. Rendkívüli élmény és mint minden ami szép ez is nagyon hamar véget ér, sebaj irány tovább ránk már vár a Maltatal, Ausztria és közép európa legnagyobb duzzasztógátja, a látvány lélegzetelállító, az odavezető út is, levegőért kapkodnak a karburátorok a csipős hideg szelet vidáman nyelve, fényképek készülnek. Kicsit leülünk megnézzük mit alkotot természet és ember.
Nockalmstraße

maltatal

höhe

A víztározótól visszaindulván elkapott minket a híres alpesi eső ami semmiből jött és jó sokáig velünk maradt. A 100-as úton a Dráva mellett hosszú egyenesekben néztem ahogy a vízcseppek komiszul körbetáncolnak minket majd vagy a nadrágomba vagy a cipőmbe fejest ugorván eltűnnek. A szállásunkra már csurom vizesen érkeztünk, itt is bebizonyosodott hogy kell egy jó minőségű esőruha, másnap meg hogy semmi nem szárad meg egy éjszaka alatt, a menetszél megszárítja majd. Reggel még egy szomorú felismerésünk volt: hogy túránk korona ékszerének számító Großglockner alpesi magashegyi út, éppen hóban jégesőben -2C˙ ban vár ránk. Utólag azt mondom hogy nagyon jól tettük hogy a túra utolsó napjára átszerveztük, de akkor még nagyon borulátóak voltunk, az osztrák hegyek helyett az olasz határ felé vettük az irányt.

Folyt köv.